Azt írták, hogy egy családi ház padlásának rendezésekor bukkantak feltételezett robbanóeszközre az ott lakók, akik az épület hátsó kertjébe vitték a tárgyat, majd bejelentést tettek a rendőrségre. Időközben azonban észlelték, hogy az eszköz füstölni kezdett, ezért azt homokkal lefedték, így a füst szivárgása abbamaradt.

A fővárosból érkező tűzszerész járőr megállapította, hogy a gránát gyújtószerkezet nélkül, instabil állapotban volt. A sérült robbanóeszközt a tűzszerészek lefedték, majd kiemelték. Ezután azt óvatosan egy közeli, robbantásra alkalmas területre szállították, ahol biztonságos módon, földalatti robbantással megsemmisítették.

Rámutattak: ilyen robbanóeszköz típus nagyon ritkán kerül elő, ugyanakkor kiemelten veszélyesnek minősül a köpenyében elhelyezett négy kilogrammnyi sárgafoszfor miatt. Ez ugyanis a levegővel érintkezve meggyullad és mindaddig ég, amíg oxigénhez jut. A folyamat során foszfor-pentoxid keletkezik, így alakul ki a jellegzetes sűrű, fehér színű foszforköd.

A bejegyzésben idézték Mészáros Zalán századost, az MH Sodró László 102. Vegyiharc Ezred mérnök tisztjét, aki jelezte: a foszforköd fullasztó hatású, emellett rendkívül mérgező is. Belélegzése tönkre teheti a vesét, a májat és a bélrendszert.

Emellett ha a sárga foszfor érintkezik emberi bőrrel, a vegyület 700 Celsius fokon ég, amíg el nem zárják az oxigéntől, hermetikusan lefedve az érintett bőrfelületet. Amennyiben az égés elér a csontig, az érintett végtagot amputálni kell - ismertette Mészáros Zalán.

A tűzszerészek az eset kapcsán felhívták a figyelmet arra, hogy a második világháborús eredetű robbanóeszközöknek nincs "szavatossági idejük", és csaknem nyolc évtizednyi szunnyadást követően is elindulhatnak bennük nem kívánt kémiai reakciók, nem megfelelő "kezelés" során pedig akár még működésbe is léphetnek.

Ezért, ha robbanótestnek vélt tárgy kerül elő, azonnal rendőrségi bejelentést kell tenni, hogy a tűzszerészek mihamarabb megkezdhessék a veszélyes eszköz "kezelését" - emelték ki a bejegyzésben.